Tisztelt Lelkes Jolán!
Örömmel olvastam levelét Édesapja alapítványának újra indításáról. Édesapja emléke, és az alapítvány iskolánkért végzett munkája is megérdemli ezt, köszönet érte.
2005. óta vagyok a gimnázium igazgatója, de az azt megelőző tizenöt évben is igazgató-helyettesként dolgoztam itt. Így Édesapját is régóta ismertem személyesen, és az alapítványt is nyomon követhettem.
Édesapja az alapítványt az 1990-es évek első felében hozta létre. A gimnázium legjobb sportolója, aki a sportolók között a legjobb tanuló volt nyerhette el ezt a díjat, ami mindig komoly pénzjutalmat is jelentett.
Édesapja ekkor még tudomásom szerint Németországból tért haza a díj átadókra, ahol személyesen adta át a díjat, gyakran a zsebéből elővett pénzösszeggel kiegészítve azt.
Nemes szívű, jó szándékú, nagyvonalú embernek ismertem őt, aki elkötelezetten kötődött régi iskolájához.
Tervét, hogy alapítványának első támogatottja táncsicsos diák legyen, köszönettel és örömmel támogatom. A pályázathoz, vagy a kiválasztáshoz diákjainknak megadjuk a segítséget.
Reőthy Ferenc
