Lelkes Jolán

Az alapítvány alapítója és egyben édesapám, Lelkes István halála után én, Lelkes Jolán vettem szárnyaim alá az alapítványt.

Egy pár szót írnék arról, hogy miért is jött létre, illetve miért én viszem tovább az Alapítványt. Egy kis faluban nőttem fel a nagyszüleimmel, akik csodálatos emberek voltak. Igaz, hogy szegénységben, de annál nagyobb szeretetben nevelkedtem. Mint sok más ilyen helyzetben lévő gyermek, magamat hibáztattam azért, hogy nincsenek szüleim. Csak ültem a kapu előtt és felírtam minden elhaladó autónak a rendszámát abban reménykedve, hogy apukám értem jön egyszer. 18 éves voltam, amikor vágyat éreztem arra, hogy megkeressem az édesapámat. Nyomoztam és nyomoztattam. Sokáig a nevén kívül semmit sem tudtam róla. 2005-ben végre megtaláltam, de személyesen 2008-ban láttam először. Ahogy megláttam rögtön tudtam, hogy ő az, és neki sem volt egy csepp kétsége sem. 5 csodálatos év adatott meg nekünk, 2013-ban infarktust kapott és hiába küzdött érte mindenki, a műtét után 3 nappal elhunyt.

Ez az alapítvány a lehetőség, hogy minden nap velem legyen az emléke.